Minden évben november 11-én ünnepeljük a Márton-napot, amely a karácsony előtti negyvennapos böjt előtti utolsó ünnepnapnak számított régen.
Szent Márton a mai Szombathelyen, Saváriában született időszámításunk szerint 316 környékén. Egy római katonatiszt volt, aki idővel leszerelt és megkeresztelkedett. Fő célja a szegények, elesettek segítése volt. Tours püspökévé választották, ám ezt követően is szerzetesi egyszerűségben élt egészen 398-ban bekövetkező haláláig.
A Jeromos-féle Martirológium szerint november 11-én hunyt el, halálának állít emléket a Márton-nap. Pannónia területén Szent Márton kultusza már virágzott a honfoglalás előtt is.
Az első írásos beszámoló Márton-napi libalakomáról 1171-ből származik. A paraszti év végét, a gazdasági munkák lezárását ünnepelték, készültek a földművesek téli pihenőre. Ilyenkor kóstolták meg az újbort, valamint levágták az először tömött libákat.
A Márton-napi ételek közé tartoznak a különféle libából készült ételek, mint a libaleves, a ludaskása és a libasült párolt káposztával. A mondás úgy tartja, hogy:
„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”
A karácsony előtti negyvennapos böjt előtti utolsó ünnepnap Márton napja. Régen rendszeresen voltak ezen a napon bálok, vásárok és lakomák. Úgy tartották elődeink, hogy ilyenkor sokat kell enni és inni, hogy a következő évben is bőségesen jusson étel az asztalra. Mosni, teregetni, takarítani viszont tilos volt Márton-napon, mivel ez a jószágok pusztulását eredményezte a hiedelem szerint.
A lúdvacsorát követően felmenőink újborral koccintottak. Felmenőink úgy tartották, hogy a bor fogyasztásával erőt és egészséget töltöttek magukba.
A huszadik és a huszonegyedik században a Márton-nap hagyománya újjászületett. Napjainkban számos étterem kínál libaételeket Márton-napon, sok településen pedig fesztiválokat, gasztronómiai napokat szerveznek. Idén Palkonyán például Márton-napi pincejárásra invitálják az érdeklődőket, míg Egerszalókon Márton-napi vigasságokat rendeznek.
Nyitókép: Pixabay