A májusfa állítás egy régi szokás, amely komoly hagyománnyal rendelkezik Magyarországon.
Karácsonykor karácsonyfát, május elsején pedig májusfát szokás állítani. Nem csak hazánkban, hanem Európa más országaiban is elterjedt a májusfa, amely az udvarlás szimbólumaként és eszközeként is ismert. Májfaként, hajnalfaként, jakabfaként és jakabágként is ismert.
A tipikus májusfa magas, gallyatlan, a tetején viszont lombos fa vagy ág. A hagyomány szerint a legények éjszaka vágták ki, majd kora hajnalban állították fel a lányos udvarokban. Jellemzően színes szalagokkal, étellel és itallal is díszítették. A lányoknak mindez nagy megtiszteltetés volt.
Megesett, hogy a lányos házaknál több májusfa is díszelgett reggelre az udvarban. Ez azt jelentette, hogy több udvarlója is volt a lánynak. A riválisok miatt őrizni is kellett a májusfát. A szokás részeként a faállítókat illő volt megvendégelni, borral kínálni.
Bizonyos területeken a rokonlányoknak is szoktak májusfát állítani. Általában a közösségeknek is volt májusfája, kidöntését pedig nagy mulatság övezte. Gyakran a májusfa nyárfa volt, de a székelyeknél fenyőfából készült.
A májusfával kapcsolatos népszokásokról már 1502-ből van magyarországi adat. Temesvári Plébárt ferences szerzete a latin nyelvű prédikáció-gyűjteményében írt a májusfával valamint a zöldágkultusszal kapcsolatban.
Egyes településeken hagyományőrző rendezvényként a rendszerváltást követő időszakban újjáéledt a májusfaállítás szokása. A település főterén vagy egy frekventált közterületen szokás felállítani, május végén kerül sor a kidöntésére. A májusfa állításához valamint a kidöntéséhez is kapcsolódhat ünnepi rendezvény.
Nyitókép: Fortepan / Berkó Pál