7 fogócska változat, amiket annak idején imádtunk

Fogócskázni többféleképp is lehet. Mutatunk néhány olyan változatot is, ami már feledésbe merült.

1. Macska-egér fogócska

Ebben a változatban egy macska volt, ő volt a fogó, neki kellett elkapnia, azaz megérintenie az egereket. A merészebb egerek incselkedhettek is a macskával, hogy izgalmasabb legyen a játék.

Amelyik egeret elkapta a macska, az kiesett. Neki félre kellett állnia vagy le kellett ülnie. A játékosok számától függően időkorlátot szoktak megszabni, így csak limitált ideje maradt a macskának, hogy elkapja az egereket.

3. Terpeszfogó

A hagyományos fogócskával ellentétben ha valakit elkapott a fogó, akkor nem esett ki rögtön, csak terpeszállásban meg kellett állnia. Ha egy még szabad játékos átbújt egy terpeszállásban lévő játékos lábai között, akkor ismét aktivizálódott.

A fogónak persze az volt a célja, hogy megakadályozza, hogy a játékosok segítsék egymást ilyen módon, na meg az, hogy egy adott időn belül minden szabad játékost elkapjon. Ez lényegében egy csapatjáték volt, hiszen ha az idő letelt, és akár csak egy játékos is szabadon maradt, akkor a fogó „ellenségei” nyertek.

3. A róka és a nyúl

E verzió esetén a fogó a róka volt, a többiek közül pedig egy valaki volt a nyúl. Ők voltak a játék főszereplői, míg a többiek egymástól távol, kihúzva álltak.

Ha a nyúl úgy érezte, nem bírja már tovább, akkor beugorhatott egy másik játékos mögé. A csavar az volt, hogy ilyenkor az a játékos lett a róka, aki mögé beugrott, a korábbi róka pedig nyúllá változott.

Ebben a játékban nem csak gyorsnak kell lenni, de éles eszűnek is. Aki egy pillanatra is elbóbiskol, könnyen elvesztheti a fonalat.

4. Ragadós fogó

A ragadós fogó során más változatokkal ellentétben nem csupán egy fogó volt végig, hanem egyre többen váltak fogóvá. Akit a fogó megérintett, annak megfogta a kezét, és már ketten üldözték a többieket.

Fontos megkötés volt, hogy a kézfogást nem lehetett megszakítani egészen addig, amíg legalább négy főt el nem ért a fogók száma. Ekkor a csapat már ketté válhatott, a lényeg az volt, hogy mindig legalább két fogó kell, hogy egy csapatot alkosson.

A játék kétféleképp érhetett véget. Az adott időlimiten beül ha nem sikerült a fogóknak mindenkit elkapnia, akkor a szabadon maradt játékosok nyertek. Persze megesett, hogy mindenki fogó lett.

5. Lánc fogó

A lánc fogó lényegében a ragadós fogó egyik alváltozata. A különbség annyi volt, hogy a fogóknak láncban kellett maradnia és akkor sem válhattak szét, ha négyre gyarapodott a számuk, és persze később sem.

6. Fogócska házzal

Ez a klasszikus fogócska olyan változata, amelyben kijelöltek egy házat is. Jellemzően ez egy fal, egy fa vagy éppen egy földre rajzolt kör volt. Megegyezés szerint háznak számíthatott az is, ha valaki leguggolt, vagy elkiáltotta magát, hogy „ház”. Aki a házban volt , azt a fogó nem kaphatta el.

A játékosok persze nem maradhattak örökké a házban, legfeljebb csak időt tudtak nyerni arra, hogy egy kicsit pihenhessenek.

7. Fogócska-bújócska

A fogócska és a bújócska kombinációjaként jött létre ez a játék. A fogónak el kellett számolna százig, közben a játékosok elbújhattak.

Amikor a fogó elkiáltotta magát, hogy „aki bújt aki nem, jövök”, akkor kezdődtek az izgalmak. A fogónak először fel kellett derítenie, hogy ki hová bújt, majd ha meglátta, akkor versenyfutás kezdődött. Akit észrevettek, futva menekülhetett, és csak akkor esett ki, ha megérintette a fogó.

Ha viszont valaki vissza tudott futni arra a bázisra, ahonnan indult a fogó (például egy kapualjba vagy egy fához), akkor biztonságba került. Először azonban ki kellett mondani azt, hogy „1-2-3 ipiapacs”.

Nyitókép: Pixabay