A különféle öltözékkiegészítőket manapság kedvükre variálhatják az emberek, régen azonban voltak bizonyos szabályok, amelyeket illett betartani.
Állatbőrből készült kiegészítők
A feljegyzések szerint a honfoglaló magyarok is viseltek kacagányt, amelyet a bal vállra vetve hordtak a férfiak. Ez vadállat és háziállat bőréből is készülhetett. Aki kacagányt viselt, az állat két mellső lábát a nyakára, a hátsó lábukat a derekukra kötötték, a farkát pedig meghagyták dísznek.
A fedetlen főnek jelentése volt
Régen a fiatalság és szépség jelképe volt a haj. A hajadon, azaz férjezetlen lányok fedetlen fővel jártak-keltek, míg a férjezetteknek bekötötték a fejét. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az asszonyok kendőt, főkötőt viseltek. Idővel a főkötők egyszerűbbé váltak, sok esetben kizárólag a fejtetői kontyot takarták.
Nem mindenki viselhetett pártát
Annak idején nem a közösségi oldalakon kellett kinyomozni, hogy egy hölgy egyedülálló-e vagy sem, hanem erről árulkodott az, hogy viselt-e pártát. A férjezetlen lányok félhold alakú fejékét nevezték pártának. Kővári László Viseletek és szokások a nemzeti fejedelmek korából című írásában a következőképp írt róla:
„A szűziesség hatalmának királyi koronája, mely mint dicssugár övedzé a homlokot.”
Azok, akik sokáig hajadonok maradtak, különböző kifejezésekkel illették. Azt mondták rájuk, hogy pártában maradtak, vagy hogy fejükre sült a párta.
Fűzők
Egy bizonyos Medici Katalin terjesztette el a halcsontokkal merevített alsómellényt, a fűzőt, amely a nőies vonalakat hivatott kiemelni. Ez egyáltalán nem volt egy egészséges viselet, mivel elszorította a nők derekát és a belső szerveiket is. Ez a káros divat évszázadokon át trendinek számított.
Még a magyar férfiak is hordtak fűzőt. Ennek célja az volt, hogy egyenes tartást biztosítson az erősebbik nem képviselői számára. A férfi fűző szerepelt a Honderű divatlapban is, egy reklám egy 1845-ös férfifűzőket készítő mestert promótálta.
Nyitókép: Fortepan / Horváth József