Március 17-én nyílt meg a kiállítás.
Az Esztergomi Duna Múzeumból Gyulára költözött a mosás történetét feldolgozó tárlat. A kifüggesztésre került molinókon megannyi érdekességet tudhatnak meg az érdeklődők. Ilyen például az a tény, hogy már a római városállamokban is voltak nyilvános mosodák.
Idehaza elsősorban a vízpartok voltak a közösségi mosás színterei. A forrásokhoz épített mosóházak is fontosak voltak régen. Jellemzően mindig a hét elején mostak az asszonyok.
Az első olyan mosószerkezet, ami háztartási célokat szolgált, az 1750-es években készült, ez volt a yorki mosógép. Csak bő száz évvel később, 1858-ban találták fel a mosódobot, míg az első mosógép szabadalmaztatására 1886-ban került sor. A Thor, amely az első villanymotorral hajtott mosógép volt, 1907-ben vált megvásárolhatóvá, írta meg a gyulaihirlap.hu.
Magyarországon két mosógéprendszer közül lehetett választani a huszadik század második felétől: a forgódobos és a forgótárcsás változat volt elérhető. Voltak lengőlapátos mosógépek is, ám ezeket csak néhány évig forgalmazták.
A Gyulán megtekinthető kiállítás során a mosószer történetével is megismerkedhet a közönség. A sumérok időszámításunk előtt 4000 környékén már vízben oldott növényi hamuval dolgoztak, amelynek lúgos hatása már akkoriban ismert volt. A rómaiak a vizeletet is használták a ruhaneműk megtisztításához, mivel annak ammóniatartalma képes volt feloldani a foltokat.
Idehaza a háziasszonyok jelentős százaléka úgy főzte azt a nyers szappant, amit a mosáshoz használtak. A házi készítésű szappanhoz állati zsiradékot, sziksót és hamut használtak. Az első magyar szappangyár 1830-ben jött létre, amit Hutter József szappanfőző mester alapított. Ez később felvette a Caola nevet, a boltok polcain manapság is találkozhatunk Caola termékekkel.
A tárlatnak otthonául szolgáló Tájvízház egykor mosodaként is működött. Kurucz Máté, a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese a megnyitó alkalmával fel is hívta erre a figyelmet. A mosás régen komoly fizikai erőt igényelt, hangzott el a köszöntőben. Szó esett arról, hogy a mosások helyszíne szociális térként is funkcionált, ahol az asszonyok ügyes-bajos dolgaikat is megbeszélték.
Nyitókép: Fortepan / FŐFOTÓ