Évtizedek óta tart a különleges kapcsolat.
Közel négy évtizede nem lehet elválasztani egymástól egy nyugalmazott török postást és egy hófehér hattyút. Különleges történetük nem akárhogyan kezdődött.
Recep Mirzan 1984-ben vett észre egy sérült hattyút. Akkor még aligha sejtette, milyen különleges barátja lesz az állat.
Cimboráival épp egy gépkocsiban ült, akkor figyelt fel a hattyúra, amely egy mezőn állt törött szárnnyal. Mirzan tudta jól, nem hagyhatja sorsára az álatot.
Odament a hattyúért, majd hazavitte magához. Ápolta egészen addig, amíg fel nem épült.
„Kedvelem az állatokat, és azt gondoltam, hogy muszáj hazavinnem magammal, nehogy a rókák áldozatává váljon. Azóta sosem váltunk el egymástól” – mesélte a férfi.
A madár szárnya meggyógyult, ám eszébe sem jutott, hogy elrepüljön. A postás tanyáján lévő többi állat között maradt.
A török férfi nevet is adott neki, Garipnak keresztelte el. Barátsága évtizedek óta töretlen.
„Amikor hívom, jön. 1984 óta itt van velem, még az áradások idején sem hagy el. Régen életerősebb volt, most már megöregedett. Ha elpusztul, készítek neki majd egy kis sírt, de remélem, hogy még mindketten sokáig élünk” – monda Recep.
Garip saját ketreccel rendelkezik, abban éjszakázik. Napközben viszont szabadon kószálhat, rendszerint barátját követi.
A férfit néhány évvel ezelőtt tragédia érte, hiszen felesége elhunyt. Hogy feldolgozza gyászát, még több időt töltött a hattyúval. Saját gyermekeként szereti, mivel gyermeke nem született.
Nyitókép: Unsplash